Miért használjuk a teljesítménydiagnosztikát?

 

Mit jelent a teljesítménydiagnosztika?

 

 

 

Egyre többen használják a sporthoz való felkészüléshez a teljesítménydiagnosztikát, de kevesen tudják, hogy valójában mit hívhatunk igazából így.

 

Ha tízszer leguggolunk és utána megszámoljuk a pulzusunkat, akkor már egyfajta diagnosztikát végzünk, nem is akármilyet, mert nemzetközi fitnesz mérések használják ezt a sztenderdet! Mégsem terjedt el az élsportban vagy az amatőr sport diagnosztikájában.

A méltán híres Cooper-teszt is egyfajta diagnosztika, amivel a teljesítőképességet tudjuk mérni, nagy fokú pontossággal.

Hazánkban a legelterjedtebb - tegyük hozzá eléggé tévesen - a laktát mérésen alapuló diagnosztika.

Kivitelezése egyszerű és relatíve olcsó, amely fontos szempont, de felettébb kérdőjeles eredményeket adhat. Lent bővebben kifejtem miért.

 

Ebben a cikkben megpróbálom bemutatni, mi mit tartunk teljesítménydiagnosztikának és miért. ( A szív és a sportteljesítmény kapcsolatáról egy következő cikkben beszélünk majd.)

 

Az spiroergometriás vizsgálati módszer olyan komplex rendszer, amellyel a szervezet egészének a működéséről kapunk konkrét, számokkal alátámasztott képet. A különböző szervek, szervrendszerek komplex működési rendszeréről kapunk információt, amely magában hordozza a pillanatnyi teljesítőképesség feltérképezését és a jövőbeni fejleszthetőségének a lehetőségeit is megmutatja!

 

 

Konkrét példán keresztül mutatom be ezen diagnosztikai módszert.

 

Egy fiatal triatlonista, aki nemzetközi szinten is jól teljesít a saját korcsoportjában és egy korcsoporttal feljebb is versenyképes tud lenni, nagy reményekkel néz a jövőbe, edzők, szülők legnagyobb örömére.

De valóban van-e ok a bizakodásra? Érdemes-e feláldoznia mindent a sport oltárán?

 

 

A triatlonista terhelése így alakult:

 

Egy fiatal, 52 kg súlyú versenyzőről van szó. A mérés során kerékpáron 6,15 w/kg teljesítményt, futáson 3:20 perc / km-es tempót ért el. A pulzusa 206 ütés / perc. A maximális oxigén felvevő képessége 64,4kg/ml/min lett. A VE (ventilált levegő mennyisége) 100 liter. A VTex ( kilégzett levegő mennyisége) 3,44 l. Terhelés végi max. laktát 6,8 mmol/l!

 

Alapvetően jó paraméterekkel rendelkezik, a korcsoportjában a nemzetközi szintű eredményessége indokolt.

 

Bal oldalon a kerékpár, jobb oldalon a futás terhelése látszik. 

 

                                      

 

320 max. watt teljesítményt ért el, ami 6,15 w/kg-nak felel meg. Ez jó értéknek számít. A futáson ettől elmaradt, „csak” 218 wattot tudott elérni. Ez azt jelenti, hogy izomerővel jól ellátott versenyzővel van dolgunk. Az izomzat oxigénigényét egy átlagosan megforgatott levegő mennyiségéből tudja felvenni (wasserman 6)

 

                                          

 

A kerékpáron 27 liternyi levegőből tud felvenni 1 liter oxigént, míg a futáson ez az arány kicsit jobb, de elmarad attól, amit nemzetközi szinten tapasztalunk!

 

Összehasonlítás végett az alábbi ábrán egy felnőtt nemzetközi szintű eredmény látható: a 27 litert el sem éri a versenyző. Tehát az 1 liter oxigént kevesebb, mint 27 liter levegőből nyeri, ami jóval gazdaságosabb oxigén felvételt mutat! 4.ábra

 

                                                                                           

 

Ennek ellentétének bemutatására álljon itt egy „GUCH beteg” (grown-up congenital heart) EQO2-je. Az ábra jóval 40 feletti megforgatott levegőt mutat. Azaz ennek a betegnek több, mint 40 liter levegő megforgatására van szüksége ahhoz, hogy 1 liter oxigént nyerjen a szervezete! 

 

                                                                                          

 

A kilégzési kapacitás a nyugalmi mérésnél 3,44 liter lett. Ez a korának megfelelő érték. A FEV1 ( a kifújás első másodpercére eső mennyiség százalékban kifejezve) 96% lett! (Az élsportban ennek 98% felett kellene lennie!) 6.ábr

 

                                                                                                     

 

A következő ábrán (wasserman 7) az látszik, hogy a megforgatott levegő mennyiségéhez képest mekkora a kifújt levegő mennyisége.

Jól látható, hogy a terhelés alatt a 2 litert sem éri el a kifújási kapacitás, és a ventillált levegő, azaz az 1 perc alatt megforgatott levegő mennyisége kicsivel megy 100 liter/perc fölé kerékpáron, a futáson pedig alatta marad.

Itt egy légzési deficit figyelhető meg, ami ebben a korban még esetleg orvosolható de ha nem foglalkoznak vele, akkor később, felnőtt korban jelentősen el fog maradni az elvárt teljesítménytől!

 

                                          

 

A következő ábrákon egy nemzetközi szintű atléta légzési kapacitása látható terhelés alatt:

 

Nyugalomban 5,91 l kilégzési kapacitás, FEV1 5,43 l = 121%. A megforgatott VE prediktív (korának előre meghatározott) értéke 189 liter, az elért érték pedig 190,21 liter lett. Ez magasabb az elvártnál és mindezt 50 alatti légzés számmal(!!), ami nemzetközileg magasan kvalifikált versenyzőtől elvárható. 

 

                                      

 

Visszatérve az eredeti példánkhoz, a Breath Reserv vagyis BR, a légzési tartalék szépen és laposan fogy a kerékpáron, a futáson egy kissé hirtelenebb fogyás látható, de ez nem jelent problémát, inkább a terhelés karakterisztikájából adódik.

Míg a futáson normál képet látunk: a BR/RER 1-nél találkozik, addig a kerékpáron egy elcsúszott értéket figyelhetünk meg! A terhelés 5. percétől a RER 1 fölé emelkedik és ott is marad a 15. percig, onnan újabb, de már drasztikus emelkedésbe kezd. Ez azt a tényt támasztja alá, hogy az anyagcseréje nem megfelelően működik, a sportteljesítményét nem szolgálja ki 100%-ban. Vagyis az energetikai rendszert csak jelentős oxigén többlettel tudja kiszolgálni. 

 

 

                                  

 

Ezt igazolja az indirekt kalorimetria is. Míg a futáson látszik az aerob zónához tartozó jelentős zsír felhasználás, addig ez a kerékpáron nem figyelhető meg. Vagyis míg a kerékpáron gazdaságtalanul működik a szervezet anyagcsere rendszere, addig a futáson relatíve megfelelő működést látunk. Azért csak „relatíve”, mert az aerob kapacitást egy emelkedett CHO (szénhidrát) felhasználás szolgál ki. A 160-as pulzushoz 500 kcal/h CHO felhasználás tartozik, ami 125 g/h fogyasztást jelent! Mindez 11 km/h sebességnél (5:27 perc/km) miközben a sportoló végsebessége 18 km/h (3:20perc /km) lett!

Aerob kapacitását egészen 190-es pulzusig megtartja, sebessége 15 km/h (4perc/km). Energia felhasználása 225 CHO/g/h! Ez hosszútávon nem fenntartható!

Ahhoz képest, hogy milyen végsebességgel rendelkezik, az aerob sebességeket egy nem megfelelő anyagcsere százalék szolgálja ki!

Ebből az ábrából és a hozzá tartozó teljesítményből következtethetünk az izomrost eloszlási arányára is! Jelen esetben döntően lassú állóképes (I vagy SO) izomzattal rendelkezik a versenyző, ezt jelzi a terhelés végén mért max 6.8 mmol/l laktát érték is. ( A különböző versenyzőknél mért laktát szinteket jelentősen befolyásolja az izomzat összetételének az aránya. Döntően gyors (IIA) rosttal rendelkező sportolóknál magas laktát szinteket mérünk, míg nemzetközi szintű állóképességi sportolóknál rendszerint alacsony szinteket láthatunk 6-8 mmol/l-t vagy még alacsonyabbat. Ez a laktát töréspont teóriát is sok esetben megkérdőjelezi, mert nem az anyagcseréről, hanem az izomszerkezet százalékos arányáról és annak a terhelésben résztvevő mennyiségi arányáról ad visszajelzést!)

Az alábbi ábrából az egyes terhelési lépcsőkhöz tartozó CHO felhasználást is ki tudjuk számolni g/h-ban, ami egy-egy hosszabb táv teljesítéséhez szükséges, megfelelő sebesség meghatározásában tud segítséget nyújtani. A frissítés konkrét CHO mennyiségét kaphatjuk meg órára lebontva.

 

                        

 

Szintén összehasonlításképpen az alábbi ábrán egy nemzetközi szintű hosszútávfutó anyagcseréjét láthatjuk. Gyakorlatilag nem rendelkezik anaerob kapacitással, de az aerob tartománya igen széles! Maratoni ideje 2 óra 30 percen belüli. 

 

                                                                                      

 

A következő képen a teljesítménydiagnosztika szempontjából nagyon fontos ábra látható!

Ez az OXIGÉN PULZUS. https://www.cardiocontrol.hu/news/220-oxigen-pulzus

Ha az oxigén pulzust nem ismerjük, akkor az elért teljesítményt és az eredményt sem tudjuk mihez viszonyítani! Ez olyan, mintha látnánk egy autót kívülről, de fogalmunk se lenne róla, hogy milyen motor van benne, milyen üzemanyaggal megy, és hány km-t tud megtenni. Gyakorlatilag nem tudunk semmit a külalakon kívül. Ez azért igen kevés információ.

 

Az oxigén pulzus megmondja nekünk, hogy a bal kamra összehúzódásával, a nagy vérkörbe kilökött oxigén mennyisége hány ml-t ér el. Ez az érték alapvetően meghatározza a terheléshez tartozó pulzus számot! Ha ezt az értéket nem ismerem, akkor azt sem tudom, hogy az adott terheléshez tartozó pulzusszám valóban indokolt-e. Ez független az anyagcsere minőségétől és a laktát szintjétől! Inkább függ a szív méretétől és a szívizomzat vastagságától, valamint a szívüregek nagyságától.

Nemzetközi szinten 25-35 ml az elvárt. Jól látható, hogy sportolónk 15 ml-t ért el futáson. A terhelést jelentősebben tudta pulzusszám emelkedéssel, mint volumen növekedéssel kompenzálni. Ez bizony jelentősen elmarad az elvárttól, még akkor is, ha fiatal versenyzőről van szó és esetleg még lehet számítani valamekkora kamra növekedéssel! (Jelen esetben, mivel a volumen kompenzáció nem volt kifejezett, a megnyugtatás végett érdemes egy terheléses EKG-val ellenőrizni a szívműködését) 

 

                                 

 

 

 

Összehasonlítás: Az alábbi ábrán egy nemzetközi szintű sportoló oxigénpulzusa látható. Megfigyelhető, hogy az oxigénpulzus szinte párhuzamosan emelkedik a pulzusszámmal a terhelés végéig! 

 

                                                                                  

 

Csak érdekességképpen: a már említett GUCH beteg O2 pulzusa így néz ki. A terhelés egészére jellemző az alacsony O2-pulzus szám. 

 

                                                                                

 

 

PETCO2: (end-tidal carbon dioxide tension); PETO2: (end-tidal oxygen tension).

Normál, ellenőrzött körülmények között a PETCO2 értéke megegyezik az artériás vér pCO2 értékével Hgmm-ben.

Minden terhelés esetében a PETO2 változik a terhelés során. Először csökken, majd a terhelés utolsó harmadában az intenzitás növekedésével folyamatosan emelkedik. A törésponthoz tartozó normál PETO2 értékek 100-115 Hgmm a PETCO2 36-44 Hgmm között vannak. Az egyes ventillációs küszöb értékeket, aerob, anaerob átmeneteket jól szemlélteti, pontosítja. Egyben a sejtfal diffúziós kapacitásáról is tájékoztat. Az alacsonyabb nyomás könnyebb átjárhatóságot takar. Könnyebben megy végbe az oxigén és a szén-dioxid cseréje, miközben a szervezet anyagcsere szempontjából gazdaságosabban működik. Jelen példánknál nem látszik diffúziós kapacitásból származó előny! 

                                   

 

Az összehasonlítás: az alábbi ábrán látható egy élvonalbeli atléta PET grafikonja. Jól láthatóak az alacsonyabb nyomású gáz értékek. Természetesen itt 1-2 Hgmm nyomás különbségről beszélünk, ami adott esetben döntő jelentőségű a teljesítmény szempontjából. 

                                                                              

                                                                                  

 

A már említett GUCH betegnél szembetűnő a nyomás különbség, ez persze nem csak a sejtfal átjárhatósága miatt ilyen magas, hanem az artériás vér magas CO2 tartalma is közrejátszik. ( Olyan speciális betegsége van, ahol a nagyvérkörbe CO2-dal kevert vér lökődik ki. Az SPO2 70 % alatt van!) 

                                                                                   

 

Az eddigieket összefoglalva:

 

A bemutatottak alapján látható, hogy a teljesítőképesség meghatározása több tényező figyelembevételével történik. És ez még nem minden!

 

A komplett diagnosztikai kép kialakításához még szükség van a testszerkezet felépítésének meghatározására is.

 

Az egészség, teljesítőképesség és a testi közérzet szempontjából fontosak a testi alkotóelemek - az anyagcsereaktív sejtrészek (BCM), a testvíz és a testzsír - kiegyensúlyozott arányai.

A bioelektromos impedancia analízis (BIA) egy egyszerű, nem invazív módszer, hogy meghatározhassuk a testi alkotóelemeket, amivel információhoz jutunk a vízháztartásról és a tápláltsági szintről.

A testösszetételt befolyásolja a veleszületett alkat, a táplálkozás, a folyadékbevitel, a mozgás, a kor és az egészségi állapot.

A BIA kihasználja a csontok, szervek, izmok és a testzsír különböző vezetőképességeit. Testi folyadékok a magas elektrolittartalmuk miatt az elektromos áramnak kiváló vezetői, miközben a csontok és zsírok magas ellenállást nyújtanak. A sejteknek a membránban való lipoprotein réteg által kondenzátoros funkciójuk van és ezzel magas kapacitív ellenállást hoznak létre.

 

Testzsírtömeg (BF)

A BIA mérésnél a zsírtömeget közvetve a testsúly és a zsírmentes tömeg különbözetéből számolják ki. A testzsír sűrűsége 0,9g/cm3. Egy kg testzsír kb. 7700 kilokalóriát tárol. A testzsírtömeg normál értéke a kortól, nemtől és a sportaktivitástól függnek.

 

Testsejttömeg (BCM)

A testsejttömeg az oxigénfogyasztó, káliumban gazdag, glükózoxidáló sejtek összessége. Teljesíti a metabolikus munka legnagyobb részét és így meghatározza az alapanyagcserét. A BCM-hez tartozik a csontvázizomzat, a sima izomzat, a szívizom, a belső szervek, az emésztőrendszer, a vér, a mirigyek és az idegrendszer sejtjei. A BCM meghatározása elengedhetetlen az étkezési szint meghatározásához és az alultápláltság felismeréséhez. A BCM megőrzése a táplálkozásterápia minden formájában a központi feladat.

 

Extracelluláris tömeg (ECM)

Az extracelluláris tömeg a zsírmentes tömeg nem celluláris része. Felosztják extracelluláris folyadékra (plazma, sejtközi és sejten kívüli folyadékok) és szilárd anyagokra (kötőszövetek, támasztószövet szálak, csontváz). Egészséges embernél az ECM mindig kisebb a BCM-nél, úgy hogy az ECM/BCM indexnek mindig 1 alatt kellene lennie. Az alultápláltság korai stádiumában a BCM csökkenése és az egyidejű ECM kiterjedése jellemző. Ennek ellenére ilyenkor a testsúly és a sovány tömeg változatlan maradhat. Az ECM hirtelen változása mindig víz által keletkezik, ezért van különös jelentősége az intracelluláris és extracelluláris víztér meghatározásának.

 

Ez grafikusan így néz ki

             

 

 

A BCM az izmosságot szintén megerősíti, mint ahogy azt már a kerékpáros terhelésnél is jeleztük!

Alapvetően kiegyensúlyozott sportolói testalkattal rendelkezik a vizsgált versenyző.

( Természetesen ennél több paramétert látunk számszerűen, de ezek ismertetésétől most eltekintünk)

 

Végül, de nem utolsó sorban nem feledkezhetünk meg a vér paramétereinek figyelembevételéről sem!

 

Alapvetően minden teljesítménydiagnosztikát egy kis vérkép elkészítésével kell kezdeni.

Ennek szerepe a sportoló terhelhetőségének, egészségi állapotának felmérése, meghatározása!

 

Állóképességi sportoknál nem feledkezhetünk meg a haematocrit szám (a vér alakos elemeinek százalékos aránya) és a haemoglobin szám (g/dl) figyelembe vételéről sem.

Ezen paraméterek az oxigén felvevő-és szállítóképességét alapvetően befolyásolják!

 

Az edzettségi állapotra, a terhelhetőség megállapítására utaló paramétereket is érdemes figyelembe venni, meghatározni.

Alap mérések közé tartozik a CK (creatin kináz), aminek emelkedett értéke az izomszétesésre utalhat és az UREA (karbamid), mely egyfajta fehérje lebomlási terméke! Ezen paraméterek emelkedései túlterheltségre utalhatnak. Korai felismerésükkel a túledzés, krónikus túlterhelés megelőzhető.

 

 

Összefoglalás:

 

A fenti példán bemutattam egy jól teljesítő és eredményes fiatal sportolót, de jövőjét illetően kétségeink merültek fel.

 

Kiváló teljesítményt ért el kerékpáron és a futó sebessége is megfelelő volt, de sajnos a paraméterek, ahogy ezeket elérte, nem adnak okot a bizakodásra.

 

Oxigén felvételét a nagyon magas pulzus számának köszönheti, amihez egy alacsony és volumenben nem nagyon növekedő szívtérfogat tartozik. Az életkor előre haladtával a pulzusszáma csökkenni fog. Ez a csökkenés elkerülhetetlen. Ezáltal az egy percre jutó kilökött oxigén mennyisége is csökkenni fog, tehát szűkülni fog a VO2 kapacitása, ami most épp a nemzetközi eredményesség alsó határán van.

A légzési kapacitása hozza az életkori elvártat, de a VT érték elmarad az elvárttól, egyfajta légzési deficit már megfigyelhető. Emiatt csökkenni fog a felnőttkori VE érték, ami szintén döntő jelentőségű a felvehető oxigén mennyisége tekintetében.

Az EQO2 érték egy normál tartományba tartozik a maga 27 literjével.

A BR érték elfogyása bizakodásra ad okot a légzés fejleszthetősége szempontjából.

Diffúziós kapacitása a sejtfal átjárhatóság szempontjából nem tartalmaz rendkívülit, vagyis, normál átjárhatóságot láthatunk, ami az idő előre haladtával szintén romlani fog, az átjárhatóság nehezebb lesz.

Sajnos a legelszomorítóbb képet az anyagcsere minősége, kihasználási százaléka mutatja, még akkor is, ha tudjuk, hogy fiatal korban nem teljesen úgy működik az anyagcsere, mint felnőtt korban. Egyfajta tendenciát azért meg lehet figyelni! A zsír anyagcsere arányában kevés és emelkedett CHO fogyasztás figyelhető meg. Kerékpáron mindez kifejezettebb, ami azt jelenti, hogy verseny szituációban, a kerékpáron minden energetikai tartalékát el fogja használni és noha képes lenne jó tempóban futni, mégsem lesz rá képes a kerékpárról leszállva, mert energetikailag nem tudja majd kiszolgálni az elvárt teljesítményt és mindenféleképpen csökkentett sebességű futásra lesz csak képes!

Feltételezem, hogy edzéseit az energetikai rendszerének tekintetében mindig magas intenzitáson végzi, ezért esélye sincs a megfelelő energetikai edzettségi hátteret megteremteni. Az anyagcsere enzim rendszere az anaerob energianyerés irányába fog eltolódni, ami a hosszú távú aerob energetikai rendszer működésének a kialakítását megakadályozza, mitokondriális rendszere alacsony szintre fog exkalálódni. Sajnos a sprint táv teljesítésétől nem fog tudni feljebb lépni eredményesen az olimpiai távra.

Jelenlegi eredményességét a magas pulzusszámnak és ezáltal kilökött oxigén mennyiségének, izomerejének, és relatíve jó futó tempójának köszönheti.

 

Mégis mit lehet vele tenni, hogy ne tűnjön el a süllyesztőben?

 

Az északi sífutók által alkalmazott 80%-20% edzés intenzitás elosztás erősen megfontolandó lenne számára! Ez azt jelenti, hogy éves szinten a terhelés 80%-át aerob extenzív zónában, a maradék 20%-ot intenzív zónában kell teljesítenie. Gyakorlatilag a maradék 20%-ot a versenyterhelésnek kellene jelentenie. Ezzel a módszerrel esélye lenne megfelelő energetikai rendszer felépítésére és megszilárdítására és esélyt kaphatna arra, hogy esetleg felsőbb korcsoportban is eredményesen tudjon versenyezni.

Sajnos a magyar sport sajátosságainak köszönhetően ez előre láthatóan nem fog megtörténni, hisz kell az eredmény mindenáron. Mivel fiatal versenyzőről van szó, elég karizmatikus és nagy tekintélyű edzőre lenne szükség ahhoz, hogy meg lehessen győzni a versenyzőt és természetesen a szülőt a módszer helyességéről.

Hazánkban erre kevés a gyakorlat, mert sem az edző, sem a versenyző, sem a szülő nem meggyőzhető. Az edző gyakran OKJ-s képzettséggel vagy külföldön szerzett edzői diplomával rendelkezik, amelyet itthon semmilyen bizottság előtt nem kell megvédenie. Egy évnyi szigorúan hazai amatőr versenyzői múlttal, szakmai tapasztalat nélkül dolgozik. A szülő saját vágyait próbálja gyermeke sportteljesítménye által megvalósítani. A gyerek szerencsére egyelőre egészségesen motivált. Ezt kellene megőrizni.

A jelenlegi gyakorlat szerint elviszik a gyereket egy másik teljesítménydiagnosztikai laborba,- mert fájó az igazság, és borús a jövő - ahol ismételten végeznek egy terheléses tesztet. De ez csak laktát- és pulzusmérést tartalmaz. Mint ahogy a cikk elején bemutattuk, ez kiváló eredményeket fog mutatni. Visszaigazolja a jelen állapot kiválóságát, amit mi sem tagadunk. De nem mutatja ki a jövő szempontjából fontos és hiányzó adottságokat, melyek a fejleszthetőség alapkövei. Elsiklik afölött a tény fölött, hogy ez az út zsákutca, a felnőtt karriert semmiképpen sem tudja előkészíteni. A gyerek, megmarad gyereksportolónak, felnőtt eredményei sose lesznek. Sport karriert nem képes befutni.

Szerencsés esetben nem fordít hátat a sportnak, megmarad sportot kedvelő, a mozgás örömét élvező Age Groupos versenyzőnek. Rosszabb esetben pszichoszomatikus zavarokkal küzdő felnőtté is válhat.

Nagyon jó lenne ha tévednék, de sajnos túl sok ilyen irányú tapasztalatot szereztem már az elmúlt években!

 

A teljesítménydiagnosztika komplett vizsgálati rendszer, amely a szervezet, szervrendszerek összehangolt működéséről, és a jövőbeni terhelés, terhelhetőség irányáról ad átfogó képet!

 

Ha nem akarsz hibázni,

ha tudni akarod ki és mi lakik benned, ne hezitálj, jelentkezz most!

Bízz a Cardio Control szakmai tudásában!

 

Tavaszi akciós méréseink még tartanak.

https://www.cardiocontrol.hu/idopont-foglalas/idopont-foglalas-sportdiagnosztikara

 

Bence

 

Felhasznált irodalom:

 

Karlman Wasserman et al: Principles of Exercise Testing and Interpretation. Fifth edition (December 24 2014 Lippincott&Wilkins)

 

Christopher B Cooper, Thomas W Storer : Exercise Testing and Interpretation: Practical Approach

Cambridge University Press 2001

 

Thomas W. Rowland: Cardiopulmonary Exercise Testing in Children and Adolescents: American College of Sport Medicine 2018

 

BIA: User manual 2015.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Go to top