Hírek és események

Felgyorsult 21. századunkban a mobiltechnológia segítségével különböző applikációk százai közül választhatunk, hogy az életünket egyszerűbbé, rendezettebbé, átláthatóbbá tegyük.

Számtalan rendszer kiválóan is működik. De vajon egy olyan rendszer, ami a biológiába, élettanba akar beleszólni, tud-e jól, megfelelő pontossággal, megbízhatóan működni? Valóban rá lehet-e bízni a szervezetünkben zajló folyamatok irányítását téthelyzetben és a mindennapokban egyaránt?

A választ előre elárulom én: NEM, vagy csak nagyon nagy fenntartásokkal tenném.

A biológia, az élettan annál bonyolultabb rendszer, hogy egy egyszerű applikáció 100%-ban meg tudja mondani, hogy a felhasználónak mit-hogyan kellene csinálnia. Természetesen támpontokat tud adni.

Ezek a támpontok általában statisztikai átlagok alapján vannak beállítva. Egy finomabb verziója, ha populációra vetített átlagokkal dolgozik egy adott rendszer, ami működik is jól, ha az ember beleesik az átlagba. De mi van, ha nem? Akkor biztos, hogy a rendszer nem fog megfelelően működni.

Egy applikáció indítása általában az alapparaméterek megadásával történik. Itt már feltűnhet egy rendszer komolysága vagy komolytalansága. Alapparaméternek kell lennie az életkornak, nemnek, testsúlynak, testmagasságnak, maximális pulzusnak, sportágnak. Ezen kívül természetesen számos adat megadható (és annál komolyabban lehet venni): például heti edzésnapok, heti edzés óraszám, ennek eloszlása, regenerációs idők, az alvás mennyisége, stb. Ha az alapparaméterek közül egy is kimarad, akkor az alapparaméterek számolása válik lehetetlenné, komolytalanná. Ilyen például az alapanyag-csere, az egy adott intenzitáshoz rendelt energiafelhasználás intenzitása, stb.

De már is felmerül a kérdés, hogy egy applikáció honnan tudja, hogy milyen edzettségi állapotban van a használója, milyen anyagcsere rendszerrel rendelkezik, milyen anyagcsere rendszerbe eső felhasználóról van szó.

Az alábbi ábrapár (1.ábra) magas szénhidrát (CHO) felhasználású szervezetre jellemző képet szemléltet.  Alacsony zsírégetés (piros vonal). A RER 1 felett metszi a BR légzési tartalékot.

 A következő ábrapár (2.ábra) magas zsírfelhasználású (Fat) szervezetre jellemző kép. Magas zsírégetés. A RER jóval 1 alatt metszi a BR légzési tartalékot.

 

A következő ábrapár (3.ábra) a „normál” emberre jellemző kép. Kiegyensúlyozott zsírégetés és szénhidrátégetés. A RER 1-nél metszi a BR légzési tartalékot.

Az alábbi példák azt mutatják, hogy különböző anyagcsere típusok vannak, és ehhez különböző mennyiségű kalóriafelhasználás tartozik, ráadásul még az sem mindegy, hogy ez az energia miből jön: szénhidrátból vagy zsírból. Ebből az is következik, hogy az sem mindegy, az edzések melyik energetikai zónába esnek, és ott milyen minőségű a kalória felhasználása és mekkora a mennyisége. Azt, hogy a különböző anyagcsere-folyamatok sejtszinten miben térnek el egymástól a linken elolvasható:  https://www.cardiocontrol.hu/news/216-ironman-resztav-vagy-nem-resztav-ez-itt-a-kerdes

Természetesen ez csak EGY a rengeteg dologból, ami a szervezeten belül folyó folyamatokat megkülönbözteti egymástól, de még számos tényezőben eltérhetnek egymástól, aminek a meghatározása szintén fontos lenne a teljesítőképesség meghatározásához. Ilyen például a gazdaságos működésre, vagy a légzésre hatékonyságára utaló paraméterek:

 

Az alábbi képen például egy alacsony artériás O2 nyomáson működő szervezetet látunk, ami azt jelenti, hogy a periférián a sejtfal átjárhatósága nagyon könnyű, ezért energiatakarékos is:

 

Vagy ennek az ellenkezője: (5.ábra)

 

Vagy egy másik paraméter: ez az egy liter felvett oxigénhez tartozó belélegzett levegő mennyisége, ami az alábbi ábrán (6.ábra) jól láthatóan az AT pontig 27 liter alatt van. (EQO2)
Ebből a szempontból ez egy nagyon gazdaságosan működő szervezet.

Az alábbi ábrán (7.ábra) pedig egy kevésbé gazdaságosan működő szervezet látható:

 

Visszatérve az eredeti felvetésünkre, hogy egy táplálkozási, frissítési applikáció mennyiben lehet pontos, sajnos a fent bemutatott csekély paraméter alapján azt kell, hogy mondjam, nem bíznám az életemet egy ilyen rendszerre a számos teljesítményt befolyásoló tényező miatt, amit egész egyszerűen ezek a rendszerek jelen pillanatban nem tudnak, vagy nem akarnak figyelembe venni. Természetesen a lehetőségük meg lenne rá, de nagymértékben bonyolítaná az applikációk használatát és nagy mennyiségű ember, így nem venné igénybe a szolgáltatást, ami üzletileg nem lenne kifizetődő. Egyszóval a pénz megint legyőzi a józan észt, és maradnak a nagyszámú felhasználóra kitalált átlagokkal dolgozó rendszerek, bár messze vannak az igazságtól. De a mai világban nem az számít igaznak, ami tényekkel van alátámasztva, hanem az, ami hihetőnek tűnik. Attól persze az igazság még igazság marad, csak egyre kevesebb ember számára fog jelenteni valamit.  

Bence

 

László Bence
sportdiagnosztikák szervezője és elemzője
orvosi diagnosztikák szervezője
edző - edzéstervezés

+36 20 576 3161
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

  

Ha kíváncsi vagy, milyen a te saját anyagcsere folyamatod, gyere el hozzánk egy diagnosztikára.
Időpontot az alábbi linkre kattintva tudsz foglalni: https://www.cardiocontrol.hu/idopont-foglalas/idopont-foglalas-sportdiagnosztikara

 

„A Hashimoto-thyreoiditis (lymphocytás vagy autoimmun thyreoiditisautoimmun betegség egy nagyon gyakori betegség - egyes felmérések szerint majdnem minden tizedik embert érint -, amely a pajzsmirigy krónikus és fájdalommentes gyulladásához és végeredményben pusztulásához vezet. A folyamat ma még gyógyíthatatlan, de levotiroxinnal kezelhető. A betegséget az immunrendszer hibás működése okozza. A nevét Hasimoto Hakaru (1881–1934) japán orvosról kapta, aki 1912-ben először írta le a betegséget." 

Két típusa ismert:

·         Hashimoto-thyreoiditis (autoimmunthyreopathia-típus 1A és 2A), amely a pajzsmirigy megnagyobbodásával (hypertrophia) (lásd struma) jelentkezik.

·         az Ord-thyreoiditis (autoimmunthyreopathia-típus 1B és 2B), amely a pajzsmirigy elsorvadásával jár. Ez a forma William Miller Ord-ról kapta a nevét, aki a betegséget 1878-ban először leírta. Európában ez a forma az elterjedtebb.

Mivel a tünetek, a diagnosztika, a terápia, a betegség lefolyása és a prognózis mindkét típusban ugyanaz, valamint a két forma a betegség lefolyása során egymásba átalakulhat, a két forma elkülönítésének csak orvostörténeti jelentősége van. Ma a betegséget egy néven Hashimoto-thyreoiditisnek nevezzük.

 

 

Hashimoto-thyreoiditis autoimmun betegség okai

A betegséget az immunrendszer, ezen belül a T-limfociták hibás működése okozza. A fehérvérsejtek a betegség során pajzsmirigysejtekben található fehérjék ellen (például tireoperoxidáz, illetve tireoglobulinantitesteket termelnek, aminek következtében az immunrendszer a pajzsmirigysejteket idegennek fogja fel és elpusztítja. A betegség során ezek az antitestek a vérből kimutathatók. A pontos faktorok, amelyek Hashimoto-thyreoiditis kialakulásához vezetnek, még nem teljesen ismertek. A betegség családon belül való halmozódása genetikai tényezőket feltételez. Ismert rizikótényezők továbbá a stressz, vírusfertőzések, mellékvese-betegségek, és környezeti hatások. 

 

A mozgás mindenre gyógyír, de vajon egy Hashimoto-thyreoiditis autoimmun betegnek, milyen mozgásforma javasolható?

 

Mivel pajzsmirigy működését érintő betegségről van szó, ami az anyagcsere működését jelentősen befolyásolja, ezért a betegség lefolyása spiroergometriával végzett terheléses diagnosztikával jól nyomon követhető. Az egyes Wasserman ábrák tipikus képet mutathatnak.

spiroergometriás diagnosztikával (légzésfunkciós terheléses vizsgálat) lehetőség nyílik a megfelelő sportág kiválasztására, és annak űzéséhez a megfelelő intenzitás beállítása is lehetővé válik.

 

Az alábbiakban két esetet mutatok be:

Az alábbi ábrákon az látszik, hogy a ventilált levegő mennyisége jelentősen alacsonyabb értéket ér el, mint amit a predíktív érték előre jelez. (barna vonal). A-alanynál 175 liter, a B-alanynál 90 liter lenne.

 

                                                        

 

                                                  

 

Az A-alanynál a VO2max nem ér el túl magas értéket, itt 45 ml/testsúly kilogramm. (kék vonal) 

 

                                                         

A B-alanynál az évek alatt egy jelentős beszűkülés figyelhető meg a VO2max értékben.

Jellemző az alacsony watt/kilogramm érték is. (zöld vonal)

                                                         

 Jellemző kép a terhelés hatására hirtelen emelkedő RER érték (zöld vonal) mindkét alanynál.

Az indirekt kalorimetria értékeknél mindkét alanynál jól látszik, hogy a terhelésemelkedés hatására hirtelen eltűnik a zsírégetés és csak jelentős szénhidrát felhasználással tudja kielégíteni a szervezet az energia igényét. Az össz-energiaigény jellemzően végig magas (EE kék vonal)

                                                   

Sajnos az alábbi ábrán a legtöbb aggodalomra utaló jelet lehet látni, és ez nem más, mint a szív volumenérintettsége a terhelés hatására. (az ok nem tisztázott) Jól látszik, hogy szinte a bemelegítő szakasz után a volumennövekedés nem tudja lineárisan követni a pulzusszám emelkedést! Vagyis a szív pumpa funkciója csak pulzusszám emelkedéssel tud válaszolni a terhelés emelkedésére, a volumen válasz szinte elmarad. Emiatt a spiroergometriás diagnosztika (légzésfunkciós terheléses vizsgálat) évenkénti kontrollja javasolt! 

 

Összegzés:

Az ábrák azt mutatják, hogy a szervezet egészét érintő szűkült élettani paraméterek figyelhetőek meg. Csökkent légzési kapacitás, alacsony oxigénfelvevő képesség, alacsony oxigénpulzus, alacsony aerob kapacitás. Az anyagcsere erőteljesen szénhidrát felhasználás irányába van eltolva.

Edzés szempontjából logikus lenne az aerob sportok javaslata. De a tapasztalat azt mutatja, hogy nem biztos, hogy ez a jó döntés. Az anyagcsere nem megfelelő szintű működése nagy terhet róhat a szervezetre. Nagyon magas lehet a szervezet energia igénye, ami nem biztos, hogy hosszú távon előnyösen hat a szervezet teljesítő képességének tekintetében. A megnövekedett anyagcsere igény a szervezet működését erőteljesen katabolikus (leépítő) irányba mozdíthatja el, ezáltal rombolva a meglévő fizikai teljesítő képességet. A „hosszú lassú” tempójú edzések a maximális értékek tartós beszűküléséhez vezethetnek, ami lényegében egy állapotromlásnak felelhet meg.

A sportolással viszont javítani, nem pedig rombolni szeretnénk!

Meglátásom szerint a Hashimoto-thyreoiditis betegeknek a hosszútávú sportok nem javasoltak. pl ultrafutás, maraton futás, ironman triatlon, stb. Ellenben a rövid intenzív terhelésekkel járó sportágak űzése javasolt lehet. Pl sprint vagy olimpiai távú triatlon, 10 km-es futás, rövidtávú spartan-ozás stb.

Ezen sportágak űzése az idő rövidsége miatt nem okoz olyan jellegű energetikai deficitet, amit ne lehetne a szervezet részéről kompenzálni úgy, hogy a katabolikus folyamatok ne kerüljenek túlsúlyba. A rövid intenzív edzésekkel megvan a lehetőség arra, hogy a maximális élettani értékek legyenek ingerelve mint pl VO2max, max ventilált levegő mennyiség stb., de mindez  a szervezet túlterhelése nélkül elérhető. Az edzés ingerek helyes megválasztásával a szervezet energetikai kimerítése elkerülhetővé válik úgy, hogy az élettani paraméterek beszűkülése elkerülhető, megakadályozható legyen, ezáltal egy tartós fizikai teljesítőképesség hosszútávon fenntartható és a fizikai állapot romlása elkerülhető.

 

Ha ismerős számodra a betegség, vagy ismeretségi körödben tudsz olyanról, akinek vele kell élnie, oszd meg vele bejegyzésünk, hogy segíteni tudjunk neki a spiroergometriás diagnosztikával.

 

Ne feledd, ha mindent nem is, de majdnem mindent tudunk.

 

Bence

 

 

László Bence
sportdiagnosztikák szervezője és elemzője
orvosi diagnosztikák szervezője
edző - edzéstervezés

+36 20 576 3161
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

Időpontot az alábbi linkre kattintva tudsz foglalni: https://www.cardiocontrol.hu/idopont-foglalas/idopont-foglalas-sportdiagnosztikara

 

2019. aug. 19.

A Maraton futásban igen ismert fogalom a maratoni fal jelensége. Ez nem jelent mást mint, hogy a táv elején választott tempót az atléta nem tudja tartani és lassabb iramra kénytelen váltani. Ez jellemzően a táv felénél szokott jelentkezni, ezért a távot két felé szokták osztani. Akkor sikerül jól lefutni a maratont, ha a két résztáv ideje közel azonos, vagyis a különbség nem nagyobb, mint egy perc.

Az állóképességre jellemző, hogy a keletkező fáradással szemben ellenálló a szervezet, vagyis egy adott intenzitást az energetikai rendszer ki tud szolgálni anélkül, hogy kimerülne. Egy adott tempó felett a szervezet anyagcserével már nem tudja kiszolgálni a választott sebességet, és kénytelen intenzitást csökkenteni ahhoz, hogy további munkavégzésre legyen képes.

Ha ezt a tempót, fizikai aktivitást jól eltaláljuk, akkor az energetikai rendszerben beáll egy egyensúlyi helyzet az elhasznált energia és az újra képződő és felhasználható energia között. Durván fogalmazva az elhasznált glikogén és a keletkező glikogén (glukoneogenezisen keresztül) mennyisége között egyensúly van, így a szervezet számára nem alakul ki energetikai deficit. (természetesen kívülről bevitt szénhidrát (CHO) tartalmú táplálék kiegészítővel is lehet pótolni az elhasznált glikogén mennyiségét. Ez az emésztőrendszer függvényében 80-100 g/óráig lehetséges. Ennél nagyobb „fogyasztás” esetén a glikogén raktárak kiürülésére kell számítani, mert az emésztő rendszer nem teszi lehetővé ennél több CHO felvételének a megemésztését.)

A spiroergometriás teljesítménydiagnosztikával  laktát szint mérés mellett ez az egyensúlyi állapot pontosan meghatározható!

Az ilyen diagnosztikákra jellemzőek a 3-4 perces terhelési lépcsőfokok, ami alatt az energetikai rendszerben kialakul az úgynevezett "steady state" állapot, vagyis az energetikai rendszer alkalmazkodik a terhelési lépcsőhöz, és beáll egy állandósult energetikai felhasználás. Azt az intenzitási zónát, ahol az energetikai egyensúly „elszáll”, jellemzően anaerob threshold (AT) vagy anaerob küszöbnek nevezzük. Ezt a pontot átlépve felborul az energetikai egyensúly, és az adott fizikai intenzitás fenntartása hosszú távon nem lesz lehetséges. Jellemzően a profi atléták ezen az intenzitáson tudják teljesíteni a maratoni távot, de az amatőr futók ezt az intenzitást már nem tudják elviselni a maratoni távon, náluk ez a félmaratoni távig tartható jól felkészült esetben. Ezért a jó maratoni idő eléréséért az energetikai rendszer teljesítőképességét érdemes meghatározni. Ne tévesszen meg senkit az, hogy a sima laktát méréses diagnosztikával ez nem lehetséges, mivel a laktát az energia kihasználási százalékról nem hordoz semmilyen használható információt. (Vannak modern mérési rendszerek, melyek segítségével rendkívül bonyolult szoftveres háttérrel bonyolult algoritmussal a laktát értékekből kiszámítható a különböző szénhidrát felhasználási értékek, de elég sok megválaszolatlan kérdés merül fel a rendszerrel kapcsolatban.)

 

Egy konkrét példán keresztül:

Egy Koppenhágában lefutott maraton eredménye pulzusértékekkel és átlagtempóval

 

                                     

 

                                                      

Mit jelzett előre a spiroergometriás teljesítménydiagnosztikánk?

A nyugalmi légzés-funkció egy kicsivel az elvárt alatt maradt (bal oldali ábra), de kóros eltérés nem látható (jobb oldali ábra). Elmarad a kezdeti csúcsáramlás sebessége és az elért volumen is alatta marad az elvártnak. Itt a teljesítmény szempontjából egyfajta légzési deficit figyelhető meg.

 

                                                                 

 

Az elvárt maximálisan ventilált levegő menyisége 128,5 liter lenne.

Az elért eredmény 120 liter (bal oldali ábra). Jól látható, hogy a terhelés közbeni légvételek mélysége nem megfelelő (jobb oldali ábra) 2,22 liter a csúcsterhelésnél. 2,5-3 liter közötti már elfogadható értéknek számítana. Érdekes, hogy a terhelés vége után 3 perccel mért csúcs-laktát csak  6,6 mmol/l (kék pötty)! (ennek meg van a magyarázata, csak olvass tovább)

                                                              

A légzési kapacitás fejleszthetőségéről a következő ábra mutat rá. A BR (Breath Reserv) légzési tartalék a csúcsterhelés hatására nem érte el a nullát. 21 %-nyi maradt a légzési kapacitás kihasználásából. Ez az érték mutatja, hogy a teljesítmény ennek a paraméternek a fejlesztésével jelentősen javítható. Ennek normál esetben 10 %-on belül kell lennie. A RER érték és a BR találkozása normál esetben a RER 1 értéknél és a BR 40 %-nál történik. Az, hogy itt egy lefele történő elmozdulást látunk azt jelenti, hogy egy igen gazdaságosan működő anyagcsere rendszerrel állunk szemben, amit az indirek kalorimetria is alátámaszt. Egy magas szintű zsírégetés (piros vonal) látható alacsony szintű és laposan emelkedő CHO felhasználás mellett.

                                                              

 

Látható, hogy O2 (oxigén) felvétele nem élsportolói szintű: VO2max 40 ml/testsúly kilogramm. Mindezt egy relatíve emelkedett pulzusszám szolgál ki, ami az oxigénpulzus (O2P) ismeretében indokolt. A terhelés elején alacsonyról indul és a max értéke sem túl magas a maga 19,9 ml/ütés értékével. A megnyugtató, hogy a pulzusszám emelkedésével az O2P lineárisan mozog felfelé, a terheléshez volumennövekedéssel is tud alkalmazkodni.
(Az alábbi ábrák adják a magyarázatot az alacsony laktát értékekre. Gazdaságos energetikai rendszer, alacsony RER érték, az oxigénszint gyakorlatilag végig magasabb mint a CO2. Ez úgy lehetséges, hogy emberünk döntően lassú rostokkal rendelkezik. A minimális anaerob rendszer megléte is ezt támasztja alá. A lassú rostok magas mitokondrium számmal rendelkeznek, magas az oxidatív kapacitásuk. Nem termelnek laktátot, ellenben képes azt közvetlenül felvenni és energiaként felhasználni és magas zsíranyagcsere lebonyolítására képes. A minimálisan meglévő gyors rostok bekapcsolásával keletkező laktátot a lassú rostok képesek közvetlenül felvenni, energiaként felhasználni, így a terhelés befejeztével, amikor épp a csúcskiáramlás lenne, nem látunk magas laktát-értékeket. A 6,6 mmol/l gyakorlatilag küszöbnek tekinthető. Érdekes, hogy élvonalbeli állóképességi sportolóknál rendszerint látni még ennél is alacsonyabb értékeket.)

Energetikailag így alakult a terheléses diagnosztikánk:

Jól látható, hogy 10 km/h sebességnél, ami a 6 perc/km tempó: 95 g/óra a CHO felhasználás. Ez az a mennyiség, amit még épp pótolni lehet, így a sebesség hosszútávon fenntartható anélkül, hogy a csökkenése bekövetkezne. Ha megnézzük a versenyen elért pulzusértéket és tempót, akkor a diagnosztikánkkal meghatározott pulzus és tempó értékeknél nem tévedtünk. Ez a pontosság minket is meglepett. A maraton szempontjából sikerült nagyon pontosan meghatározni azt az intenzitási zónát, ahol a táv a maratoni falba való beleütközés nélkül teljesíthető.

 

Sebesség

HR

RER

EE

CHO/g/h

10

149

0,90

711

95

11

160

0.92

830

130

12

170

0,94

910

164

13

176

0,95

1044

200,5

                 (EE- energy expenditure: vo2xRERxtime)

 

A spiroergometriás teljesítménydiagnosztika értő kezekben művészet!

Ha nem akarsz feleslegesen sok időt elpazarolt edzésekkel tölteni, szomorkodni útközben vagy a célban a nem jól sikerült versenyek miatt, ne habozz, hívj minket bátran vagy jelentkezz be egy vizsgálatra honlapunkon az időpontfoglaló rendszerünkön keresztül.

Ne feledd, ha mindent nem is, de majdnem mindent tudunk.

CARDIOCONTROL: A DIAGNOSZTIKA MŰVÉSZEI

Bence

 

 

László Bence
sportdiagnosztikák szervezője és elemzője
orvosi diagnosztikák szervezője
edző - edzéstervezés

+36 20 576 3161
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

2019. június 21.

 

Előforduló panasz a hirtelen fellépő szívdobogás. De mi lehet az oka ennek a kellemetlen érzésnek?

Az alábbi problémával keresett meg minket egy középkorú hölgy, akinek nemzetközi szinten is jelentős sport eredményei voltak. Gyermekszülés után próbál visszatérni a sportoláshoz. Sportjának a terepfutást választotta, de rendszerint heves szívdobogást érez az edzések, terhelések után.

 

Az spiroergometriás vizsgálatot az anamnézissel kezdtük, ahol semmilyen kockázati tényezőre nem derült fény. A családban nem volt semmilyen a keringést érintő halmozott deviancia.

A terhelés elején a légzés funkció kifejezetten jó értékeket mutatott. Az értékek az élettani normál felett voltak a volumen és az áramlási sebesség tekintetében. (1.ábra)

hirtelen szívdobogás miatt elvégzett ergospinometriás terheléses vizsgálat nyugalmi légzésfunkció eredménye

 A terhelés hatására a korához képest egy kifejezetten jó képességeket láthatunk, ami igazolja is a múltbeli jelentős sport sikereket.

 

A VO2max érték 45,7 ml/kg/min átlag felettinek mondható, az elért 3,42 watt/kg érték szintén átlag felettinek számít. (2.ábra)

 

 

Az O2 pulzus nem ér el magas értéket 18,1 ml/ütés, de követi a pulzusszám emelkedést. A terheléshez tartozó pulzus szám indokolt.  (3.ábra)

 

 

A regenerációs pulzus megnyugvása a normál tartományba esik. (4.ábra)

 

 

A terhelés alatt semmilyen diszkomfort érzés nem jelentkezett. Normál EKG görbe volt látható.

 

A megnyugvási szakaszban a 3. percben azonban megjelent egy extra szisztolé. 

Aminek a megjelenése szaporodott, és egy szabályos bigeminia rajzolódott ki.

 Minden szabályos összehúzódás közé egy extra szabálytalan összehúzódás illeszkedik be.

 Ez okozza a szapora pulzus érzést, amihez egy szubjektív rosszullét társul.

Ez a jelenség legtöbbször a terhelés végén jelentkezik, és viszonylag rövid időn belül elmúlik.

 

 Ez esetünkben is így volt a terhelés végétől számított 10. percre megszűnt.

 

Ebben az esetben ez a jelenség ártatlannak számít, de mindenképpen érdemes évente ellenőrző felülvizsgálaton részt venni a biztonság kedvéért. Ha a tünetek szaporodnak, szakorvos felkeresése javasolt.

A sportolást lehet folytatni, de a max. pulzus értékek elérését kerülni kell. Ennek a szabálynak a betartásával a választott sportját folytathatja.

 

Ha sportolástól függetlenül is érzett már heves szívdobogást, amihez rosszullét, kellemetlen érzés társult, ne habozzon, foglaljon nálunk időpontot most terheléses EKG vizsgálatra!

Időpontot Facebook oldalunkon keresztül ide kattintva >>,
vagy az alábbi linken keresztül tud foglalni: https://www.cardiocontrol.hu/idopont-foglalas/egeszsegugyi-meresre

 

Bence

 

László Bence
sportdiagnosztikák szervezője és elemzője
orvosi diagnosztikák szervezője
edző - edzéstervezés

+36 20 576 3161
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

 

 

2019. július 13.

 

1974 október 30.-án Kinsashára figyelt a világ:  Muhammad Ali és George Foreman csapott össze.
Ali (32 éves) mérlege 44-2 (31 k.o.), Foreman (25 éves) mérlege 40-0 (37 k.o.). A bukmékereknél 4-1 volt a fogadási arány Foreman javára.

A nyolcadik menet vége előtt 10 másodperccel Ali egy öt ütésből álló kombinációval, - amiből az utolsó kettő egy bal-jobb kombináció volt- kegyetlenül eltalálta Foreman állát. Az ütések légiesen könnyűnek tűntek, szinte mintha csak megsimogatná az ellenfelet, de hihetetlenül pontosan és nagy erővel csattantak Foreman állkapcsán.

Ali ezzel visszaszerezte a világbajnoki öveit (WBA/WBC).
(https://www.youtube.com/watch?v=55AasOJZzDE&t=3201s  (a kiütés az 52. percnél látható.)

 Ez az ütés kombináció természetesen nem a semmiből jött, mert a mérkőzés alatt 28-szor ütött hasonló bal-jobb kombinációt Foreman fejére. A meccs további érdekessége, hogy Ali az első menetben 12 db jobb egyenest vittbe. Ez egy nagyon kockázatos ütés, mert át kell érni a vállak közötti távolságot és közben nyitva marad a bokszoló egy bal horog számára. Foreman ellen 2 éve senki sem alkalmazta ezt az ütést. Alinak erről a tervéről legendás edzője Angelo Dundi sem tudott. Senki sem tudta, hogy ezt a taktikát fogja alkalmazni.

A fenti példával csak azt szerettem volna bemutatni, hogyha az erő megfelelő technikával találkozik, akkor elképesztő sportsikereket lehet elérni.

Vajon állóképességi sportágban is meg lehet figyelni e kettő képesség találkozásakor megjelenő fantasztikus teljesítményt?

 

Tesztemberünk nemzetközi Ironman versenyre készül.
A formája ellenőrzése végett jött hozzánk teljesítménydiagnosztikára.

A tesztet légzésfunkció vizsgálattal kezdtük (1.ábra):


Az elért kifújási volumen az elvártnak megfelelő volt: 5,33 liter.
A FEV1 érték 98%, ami az elvárható alsó határa. (4,1l)
Az MVV prediktív értéke 140 liter, amiből kerékpáron 127 litert, futáson 130 litert ért el.

 

A légzése mind két sportágban relatív kiegyenlített értéket mutat, de a légzésszám, amivel ezt elérte, már közel sem mutat ilyen jó képet.  A kerékpár AT pontjához 30, a futás AT pontjához 42 légvétel tartozott percenként. (2.ábra)
Látható, hogy a futáson magasabb légzésszámmal dolgozik.

Ez köszönhető annak, hogy futásnál (3 l) a légvételek mélysége nem éri el azt, amit kerékpáron (3,31l) tudott. (3.ábra)

 

A VO2max értékben nincs jelentős különbség: 46,9 kerékpáron, 47,6 futásnál. (4.ábra)
Az AT ponthoz tartozó VO2-ben már nagyobb különbség mutatkozik: 41,2 kerékpáron, 43,4 futásnál.

Jelentős különbség figyelhető meg a w/kg értékben: kerékpáron AT pont-nál 4,08 és max 4,47,  futásnál AT pont-nál 3,11 és max 3,64.
   

 

Energiafelhasználásban érdemi különbségről nem beszélhetünk. (5.ábra)
Mindkét sportágban rendelkezik jelentős zsír-anyagcserével, amit hosszan fenn tud tartani. A futáson egy markánsabb szénhidrát felhasználás látszik. Az aerob-anaerob átmenet kerékpáron elnyújtott, futásnál rövid.

 Látható, hogy idáig a fizikai paraméterekben nem látható túl nagy eltérés a két sportág között.

 Mégis a futás eredménye elmarad attól, amit a kerékpáros teljesítménye alapján elvárnánk. 

 

A két következő paraméter viszont már árulkodó jeleket hordoz magában.

PETCO2: (end-tidal carbon dioxide tension); PETO2: (end-tidal oxygen tension) - 6.ábra

Normál, ellenőrzött körülmények között a PETCO2 értéke megegyezik az artériás vér pCO2 értékével Hgmm-ben. Minden terhelés esetében a PETO2 változik a terhelés során: először általában csökken, majd a terhelés utolsó harmadában az intenzitással folyamatosan emelkedik.
A törésponthoz tartozó normál PETO2 értékek 100-115 Hgmm, a PETCO2 36-44 Hgmm között vannak.
Az egyes ventilációs küszöb értékeket, aerob és anaerob átmeneteket jól szemlélteti, pontosítja.

Az AT pontnál látható diffúziós kapacitás 99,7 és 108 Hgmm. Ez jelentős különbségnek számít.
Jelzi, hogy a periférián a futásnál egy megnövekedett ellenállás látható, amit csak egy magasabb nyomással tud a szervezet kompenzálni.

 

Az EQO2 megmutatja, hogy hány liter levegőre jut egy liter felvett oxigén: az AT pontnál 27 liter kerékpárnál és 33 liter futásnál. Jelentős növekedés figyelhető meg a futásnál.
  

 Jól látszik hogy az előírt wattokat szépen teljesíti. A lábfordulata a terhelés elején nagy szórást mutat, majd szépen rendeződik és egyenletesen tudja tartani, a terhelés végén sem esik szét a fordulat. Csípője nem billeg hajtás közben, felsőteste rezzenéstelen, de laza tartásban volt. (8.ábra)
Jó kerékpáros koordinációval rendelkezik. Mozgása ergonomikus volt. 

Ugyanez a futásról nem volt elmondható. A lépésszám a sebesség növekedésével ugyan nőtt, de nem tudott egyenletes lépéshosszokat tartani, túl nagy volt a szórás. Ezzel arányban a függőleges oszcilláció is nagyon változó volt: a talajérintési idő relatíve egyenletes volt, de a terhelés vége felé nagy sebességnél a bal láb irányába tolódott. (9.ábra)

A tesztalanyunk futó mozgása nincs a csúcson. Jelentős koordinációs problémák látszódnak.
Mozgásának  kivitelezése nem volt ergonomikus. A felső testének tartása görcsös volt. a karjait is mereven tartotta. Ezt az ergonómiailag rossz mozgást csak jelentős fizikai paraméter többlettel tudja kiszolgálni, ami eredményessége rovására megy.

 

Elgondolkodtató, hogy hiába futja szegény a mennyiségeket, tempó- és résztávos edzéseket, a teljesítménye nem fog javulni mindaddig, amíg a mozgás szerkezetében, a futómozgás kivitelezésében jelentős előre lépés nem lesz.

A fizikai képességek fejlesztése helyett a futómozgás kivitelezésének megtanulásával jelentősebb előrelépés érhető el nála mint a fizikai képességek fejlesztésével.

 

Erő vagy technika? A válaszunk, hogy a rossz technika jelentősen ronthatja a teljesítményt még akkor is, ha megfelelő erő állapotban van a versenyző.

De ha az erő és a megfelelő technika találkozik, akkor egy alacsonyabb maximális képességekkel rendelkező személy is jelentős sport sikereket tudhat elérni.

  

Ha nem tudod hol tartasz a felkészülésben, ne habozz, jelentkezz diagnosztikára hozzánk.


Bence 

Időpontot itt tudsz foglalni >>

 

(A kép nem a cikkben szereplő eseményen készült.)

 

Ahhoz, hogy a kerékpározás 100 km felett ne váljon rémálommá, döntően a nyeregmagasság helyes beállítása játssza a főszerepet az egyéb beállítások mellett, de ebben a kis írásunkban csak a nyeregre szorítkozunk.

 Megpróbáljuk bemutatni a különböző beállítási technikákat, és a különböző módszerek között az érveket és az ellen érveket felsorakoztatni, majd levonni a végkövetkeztetést is.

 

 

Az egyik legismertebb módszer a Lemond módszerLemond módszer

(Ő az a kerékpáros, aki a vadász balesetéből - sörétes puskával meglőtték, és nem tudták az összes sörétet testéből eltávolítani - felépülve egy éven belül tudta megnyerni a Tour de Francot és a Világbajnokságot, bár bevallása szerint a balesete után soha nem került olyan formába mint amilyen előtte volt!! Pályafutását ideje korán be is kellett fejeznie a kialakuló mitokondriális mypátia miatt, amit állítólag a testében maradt sörétek okoztak.)


Lemérjük a belső comb hosszt és szorozzuk 0.883-mal. A kapott érték lesz a nyereg magassága, amit a középrész közepétől a nyereg tetejéig mérünk.

A módszer problémája, hogy a mérőszalaggal a hajtókar külsejétől mérünk a nyeregig, így valójában a mérőszalag egy három szög befogójának felel meg. 2-3 mm-t hozzá kell adnunk az eredeti hosszhoz.

Amikor Lemond használta ezt a formulát a cipő és a stopli vastagságát általában plusz 15 mm-rel számolta. Ő még hagyományos klipszes stoplis pedál rendszerrel kezdett. Ha figyelembe vették az egyedi cipő méreteket, akkor inkább 12 mm-rel számoltak. Ma a különböző modern pedálok miatt kb. 5 mm plusszal számolnak (2 mm cipő, 3 mm pedál), de kaliperes mérővel ez pontosan lemérhető.

 

 

Bernard Hinault ugyan ebben az időben 0.885-tel számolt és plusz 2-3 mm adott hozzá. 


(Senki sem tudja, hogy mért számolt, így de az tény, hogy Lemonddal egy időben versenyzett és riválisai voltak egymásnak. Talán ebben is különbözni akart az amerikaitól. Viszont köztudott volt, hogy sokat fájt a térde. A rossz nyelvek szerint azért, mert a saját módszerét használva a kelleténél kicsit magasabban ült, és ez okozta a térd problémáit)
Megközelítőleg hasonló nyereg magasságot kapunk mindkét módszernél.


 

 

Egy másik népszerű módszer a belső lábhossz szorzása 1.09-el, ez megadja hajtókar alsó holtpontjától a pedál tengely tetejétől a nyereg tetejéig mért magasságot. Ezt sokan tévesen a belső combhosszal számolják valójában ezt a Symphisys Pubica-tól mérjük, attól a ponttól, ahol a két medencecsont ízesül egymással. (Ez adja a lábhossz 106-109%-át) Ha levonjuk a hajtókar hosszt, akkor a Lemond és Hinault módszerhez közeli számot kapunk. Az 1.09-es mérés előnye, hogy hajtókar hossztól függetlenül használhatjuk. Ha ezzel a módszerrel számolunk, és átülünk időfutam gépre, és hosszabb hajtókart használunk, akkor a hajtókar hosszát és plusz 2-3 mm hozzá kell adni, hogy azonos térd szöget kapjunk, mint a rövidebb kar esetében. Ennek az oka az, hogy a nyeregben kicsit előrébb fogunk elhelyezkedni.

 

Ez a három módszer közel azonos nyereg magasságot eredményez. A 70-80-as években ezt gyakran a legmagasabb nyereg formulaként használták az elit versenyzőknél.

 

A hosszú távú kerékpározások esetében használják az 1.05-1.07-tel történő számolást is. Ennek oka, hogy kevésbé feszüljön meg a láb izomzata a hajtás alsó szakaszában. Ezzel alacsonyabb nyereg magasságot kapunk, ami már nagyon közelít a sarok a pedálra módszerhez, amit az 1920-as években használtak.

 

Dinamikus térd szög technika - kb. így lehetne fordítani angolból - dinamikus térd szög technika
A térd szög teljesen nyújtott állapotban 180 fokos, vagyis egyenes.
A térd egy 25-30 fokos behajlást engedhet meg a nyeregben ülve.

(Amikor Vo2 méréses módszerrel próbálták megállapítani, hogy a szögmérős vagy a számolásos módszerrel jönne ki pontosabb eredmény azt találták, hogy a térd szög méréses módszerrel pontosabban és nagyobb teljesítmény-leadására képes beállítást lehetett elérni.
Lehet a térd felső holtpontját is nézni, ami 100-130 fok közé esik Keith Bontrager szerint, aki dogmának tartja a képen látható stopli felhelyezési módszert. Bontrtager mondjuk a jelenlegi vázak geometriáját is megváltoztatná, az ülő csövet legalább 1 fokkal meredekebbre venné méretenként)

Vannak, akik 25-35 fok közé teszik a térd szöget. Az általános túra jellegű kerékpározásnál 35-42 fokhoz állítják a nyereg magasságot.
(Az ízületi szögek mérésével egyben a kormány magasságát is be lehet állítani a csípő szög vízszinteshez viszonyított mérésével, ami 25-30 fok között van) 

 

A Lemond, Hinault, 1.09 módszernél közel 30 fokos térd szög jön ki.

Az 1.07 módszernél közel 37 fok jön ki.

Az 1.05 módszernél közel 43 fok jön ki, de ez már látványosan alacsony.

 

A következő módszer Eddy Borisewicz nevéhez fűződik - Lemond felfedezője, nevelő edzője. Már Amerikában edzősködött, amikor egy európai verseny turnén azt vette észre, hogy megváltozott a versenyzők pozíciója a kerékpáron. Haza érve az USA-ba egyből fiziológiai mérésekbe kezdett.- A kerékpárosok oxigénfelvevő képességét mérve állította be a nyereg magasságát a versenyzőinek. Ő azt találta, hogy a láb hossz 96 százalékára kell ülni. 

 A mérés a következő kép zajlik: Háttal kell állni egy falnak 15 cm széles terpeszben. Majd meg kell mérni a külső comb részt a talptól a trochanter tetejéig. Ezt 3-szor kell elvégezni egymás után. A három mérés átlagát kell venni és szorozni kell 0.95-tel. A kapott eredményhez hozzá kell adni a cipő és a stopli vastagságát.

Eddy Borisewicz szerint ez a nyereg maximális magassága. E fölé emelve jelentősen romlik az oxigén felvevő képesség. Ha valami miatt nem kényelmes ez a pozíció, akkor a nyereg magasságát csökkenteni kell.

 

Természetesen még mindig nincs vége a nyereg állítási módszereknek.

Szokás a kerékpáros teljes izomzatának rugalmassága alapján beállítani nem csak a nyereg magasságát, de az egész kerékpárt.
Ezt egy szakember végzi, aki az egész testre kiterjedő rugalmassági, funkcionális teszteket végeztet a kerékpárossal, és a kapott eredményekből állítja be a kerékpárt ízületi szögmérő segítségével.
Ennél a metódusnál nem lehet konkrét szögekről beszélni, mert mindenkinél egyéni ízületi szög megállapításra kerül sor, de nagyjából a térd szög 20-35 fok közé esik, csípő szög 20-35 fok, felkar test szög 95-98 fok.

 

És még mindig nincs vége!
A modern technika fejlődésével egyre több lehetőség van.
A szélcsatornákban történő beállításoknál a kerékpáros teste körül keletkező légörvények minimálisra csökkentésével próbálják megtalálni az ideális testhelyzetet.

(A << szélcsatorna teszt videón >> is látszik 3:30-nál, hogy a kerékpáros önkéntelenül összébb húzza magát nagy sebességnél. Itt 100km/h-val fújta a szembeszél.

 

 És mi a konklúzió??

 A nyereg magasság beállítása nem egy egyszerű feladat. Nagyon sok módszer közül lehet választani.
Szerintem az egyik legegyszerűbb az 1.09-es módszer, és utána a térd szögének megmérése. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez elég jól működik is. Az biztos, hogy a Borysewicz-féle 96 %-os rendszer egy aranyszabály abban a tekintetben, hogy ennél magasabbra semmiféleképpen sem szabad állítani a nyerget!

De természetesen egyik számítás sem veszi figyelembe azt a tényt, amit egyébként sehol nem említenek, hogy milyen a lábfej és a lábszár által bezárt szög tekerés közben  (bokaszög).
Alapvetően három bokatartást különböztetünk meg egymástól, amit a cipőre helyezett stopli nagyban befolyásol.
Ejtett: a sarok a vízszinteshez képest lefelé lóg (a stopli az állítási lehetőségekhez képest középen helyezkedik el), a neutrális: a sarok vízszintben áll (a stopli a lehetőségekhez képest leghátrébb van elhelyezve), és az emelt, amikor a sarok a vízszinteshez képest felfelé áll (a stopli legelöl van).

A boka tartása akár centikkel is befolyásolja a nyeregmagasságát, amit egyik számolásos módszer sem kalkulál bele.

(Ha ide vesszük azt, hogy a triatlonban - természetesen Ironmanról van szó - indokolt lehet egy a cipő közepére a láb boltíve alá szerelt stoplinak, amivel a vádli izomzatára eső terhelést lehetne csökkenteni, így a 180 km kerékpározás után jelentős energia többlettel lehetne megkezdeni a hátralévő szinte már csekélynek nevezhető, de a verseny kimenetele szempontjából jelentős maratoni futást. (A jelenlegi női Ironman világbajnok ezt a módszert alkalmazza) 


 

 De nem csak a triatlonban, de a pályakerékpárosoknál is feltűnik ez a stopli elhelyezés.


 

Igen ám, de ezzel a pár centis változtatással a kerékpár geometriájába is be kéne avatkozni, mert nemcsak a nyereg beállításának magasságát kéne csökkenteni megint csak pár cm-rel, de mivel a lábfej előrébb csúszik a pedálon, valószínű, hogy a kormány elfordítása közben az első kerék bele ütközne a lábfejbe ezzel jelentősen akadályozva a kerékpár biztonságos irányíthatóságát. Tehát meg kéne növelni a tengelytávot, hogy ezt a jelenséget kiküszöböljük. 

Ha a repülő skótot (Obree) hagyták volna érvényesülni,

mára valószínűleg egy a síugrókéhoz hasonló előredőlős álló pozíció lenne egy elképzelhetetlenül futurisztikus kerékpáron.

  

 

 

 

 

 

 

 

 

Az előbbi példából látható, hogy egy kis változtatás jelentősen befolyásolhatja akár egy egész sportág technikai hátterét.

 A nyereg csövek is egyfajta változáson mentek keresztül, és megjelentek a piacon az úgynevezett középpont befogásos rendszerek, ami azt jelenti, hogy a nyeregcsőnek nincs a fejrészén hátra ívelő része. Ezzel a nyereg előrébb csúszik 2-3 cm-t, és 0.5-1 cm emelkedést okoz.

 Bármelyik módszert vesszük alapul látható, hogy mindenféle plusz korrekciókra kell szorítkoznunk. Egy dologról azonban ne feledkezünk meg: ez pedig a szubjektív érzet a kerékpáron. Egyszerűen kényelmes-e az adott pozíció vagy sem. Ha úgy érezzük, mintha nem stimmelne valami a beállításban, ne habozzunk változtatni. Csak figyeljünk arra, hogy mindezt kis lépésekben tegyük, ne centiket, csak millimétereket változtassunk.

Természetesen egy szakember, aki rendelkezik rutinnal, és nem ragaszkodik mereven a leírtakhoz, képes rugalmasan az egyénhez igazítani a kerékpárt, sokat segítve ezzel a kezdeti lépésekben.

 A jövő valószínűleg egy szélcsatornában, oxigén felvevőképesség mérése közben történő beállításé lesz, ami figyelembe veszi az ízületi mozgékonyságot az izmok rugalmassága szempontjából.

 

 Ha a kerékpárod beállításában bizonytalan vagy, ne habozz, gyere el hozzánk, segítünk.

 Bence

Go to top